Épp a saját forráskódjaimat, programjaimat írkálom ki egy olyan dvd-re amin ott díszeleg a matrica. Ez a matrica tudommal azért van mert ezután valaki bezsebeli a pízt majd odaadja a szegény árva zenészeknek akiket meglopnak.
Kérdem én: A saját forráskódjaim szerzői joga miért az ő zsebükbe vándorol? Vagy mit nem értek? Valaki okosabb homályosítson már fel hogy, hogyan is van ez!?

Ablak az Ubuntu magyar hackereinek és közösségének világára, munkájára és életére.
Ez az idézet a nemrég elindult Ubuntu Planetről származik.
Ezt olvasta egyik ismerősöm is és rögtön feltette a kérdést, hogy hogyan lehetnek az Ubuntunak hackerjei? Rögtön tudtam, hogy tévesen értelmezi a fogalmat és aztán ki is derült, hogy ez bizony így van. Szétnéztem a neten, milyen olyan rendesen összeszedett tartalmat találhatnék amit oda tudok adni olvasgatás céljából. Legnagyobb megdöbbenésemre a wikipédia magyar részlegében a szócikk pont olyan tévesen és hibásan összemos fogalmakat ahogy azt a magyar sajtó -és úgy általánosságban a média világszerte- teszi.
Elhatároztam, hogy megpróbálom kicsit összeszedni és tiszta vizet önteni a pohárba. Remélhetőleg a írás végére a kedves olvasó is tudni fogja a következő kérdésekre a választ:
– Ki az a hacker?
– Miért jó, és megtiszteltetés ha valakit hackernek nevenek?
– Kik törnek rendszereket és programokat?
– Honnan lehet megismerni a hackert?

Kis alapozás

A hacker mint fogalom az informatikában visszanyúlik abba az időbe amikor még az internet csak egyetemek és betárcsázós internettel rendelkezők kiváltsága volt. Ahhoz hogy megértsük, hogy milyen körökből kerülnek ki a hackerek érdemes beleolvasni Eric S. Raymond (ESR) Katedrális és bazár című művébe.

Mellesleg aki a linux környezetével most ismerkedik annak is hasznos olvasmány lehet a könyv maga, hiszen rálát a fejlesztési modellre és megérti azoknak a hackereknek a lelkületét, akik az operációs rendszerét összerakták.

A hacker jelleméről

ESR könyvében látható programozót így lehetne jellemezni: probléma megoldó, segítőkész, nagy tudású, lelkes szakember. A hackert mindig lázba hozza az ha egy problémával áll szembe, s rögtön a lehetséges megoldások tömkelege kezd el kavarogni a fejében. Nem okoz gondot számára ha egy új programnyelvvel kell megismerkednie, mert a programnyelv számára csak eszköz, épp úgy, ahogy az igazi művésznek sem okoz gondot az, hogy digitalizálótáblával Painter-ben, szénnel papírra, vagy akvarellel vászonra dolgozik. Ezek mind csak eszközök, a művészet -problémamegoldás- a fejben történik. Persze elmélyülni csak egyféle technológiában lehet igazán.
A hacker megosztja eszközeit és a problémák megoldását szabadon hozzáférhetővé teszi.
Előszeretettel használják a hacker jelzőt csak az informatikában, de ha megnézzük akkor a nagy tudású, segítőkész probléma megoldó -egyedi megoldást alkotó- embereket az élet bármely területéről össze lehet szedni. Kezdve a művészeteken, át a pénzügyi vagy éppenséggel orvosi szakterületeken. Pár példa:
Egyik jó példám egy gitár virtuóz, Eric Mongrain aki köztudatba hozta (feltalálta?) a clapping music-ot gitárra alkalmazva és egyedi technikát dolgozott ki mely igen gyorsan hódítja meg a hallgatóságot, az egyszerű dallamokkal.
AriTap!
PercusienFa
Fusions
Másik jó példa egy magyar agysebész Dr. Csókay András agysebész aki a súlyos traumás agyduzzadás kezelésére az ún. éralagút-technika módszert és további koponya-térnyerési technikák új műtéti megoldásait fejlesztette ki, de vehetném példaként a szívsebész Papp Lajos-t is. Még számtalan zenész, művész és más területen dolgozót fel lehetne sorolni mint hacker jellemzőkkel bíró egyéneket.
Kiváló -informatikai területen dolgozó- hackernek tartom például vmiklost (Vajna Miklós flugarware főfejlesztője).
ESR tollából egy másik témába vágó írást is megemlítenék, a “Hogyan lehetsz hacker?” címűt, melyből sok további hacker jellemző is kiderül.

Cracker jelleméről

Azok a csoportok akik támadásokat intéznek rendszerek ellen, adatlopással foglalkoznak, és minden cselekedetüket a károkozás, a fennálló rendszerek megdöntése végett űznek. Leginkább amikor az operációs rendszerünket felvértezzük védelemmel, akkor ellenük védekezünk. A cracker nem adja ki a kezéből a nehezen elkészített, nagy becsben tartott eszközeit, amit mégis kiad programkódokat azokat használják fel a script kiddie-k. Míg a crackerek szintúgy jó szakemberek -csak a tudásukat nem jóra használják-, a script kiddie-k hozzáértés nélküli emberek, akik csak arra képesek, hogy a crackerek által megírt kódokkal próbálkozzanak, de azokat továbbfejleszteni már nem. Ezen két csoport motivációját igen nehéz megérteni, de talán jól szemlélteti az a példa a létük alapját, hogy minden homokozóban vannak olyanok akik -egyébként tudnának vagy sem- képtelenek szép homokvárat építeni, így örömüket abban lelik, hogy a másét összerombolják, pusztán passzióból.

Megemlített, és egyéb hivatkozások:

Katedrális és bazár magyar fordítása: http://magyar-irodalom.elte.hu/robert/szovegek/bazar/.

Hacker hogyan: http://blog.connor.hu/UserFiles/hacker-howto.html Az eredetit innen szedtem le: http://lme.linux.hu/forditas/hacker-howto.html de mivel a karakterkódolás nem megfelelően jelenik meg, kénytelen voltam tükrözni.

Hacker jelvényről (ESR kezdeményezte): http://www.progmat.hu/data/hackerjelveny.html.

(a későbbi változtatás jogát fenntartom ;))

Nem is olyan régen, két olyan eset állt fenn amikor egy nyílt forrású programban találtunk hibát. Ezek javítása lényegében egy soros folttal javítható lenne, és ráadásul ezt az egysoros foltot akár a hiba beküldője is el tudna készíteni annyira triviális. Ilyen esetben mi a menet:
– nyiss egy bejegyzést a program hibakövető rendszerében
– töltsed fel a foltot amit készítettél
– várj
– várj
….
– majd egyszer észreveszi valaki és beküldi a foltot

Ez a fent említett esetekben számomra túl bürokratikusnak tűnik, hiszen egy tényleg egyszerű hiba javítása akár hónapokig is állhat a hibakövetőben anélkül, hogy azt a felelős fejlesztő észrevegye, a javítást beküldje. Ezt a folyamatot leegyszerűsítendő találtam ki egy ilyen célra írt rendszert, melynek a lényege annyi lenne, hogy az adott bejelentő direkt az “egysoros” foltot tudja csak beküldeni némi kísérőszöveggel karöltve, hogy a folt mit javít. A 2-3 fejlesztő napi rendszerességgel megnézi a listát majd egy kattintásra el tudja vetni vagy a repo-ba küldeni.
Nagyjából ezeket kéne tudnia a programnak (funkcionális terv vázlat :)):
– folt beküldése
– adott jogok kíséretében fejlesztő el tudja vetni vagy fogadni a beküldött foltot
– minimum szavazatmennyiség kell ahhoz, hogy egy folt bekerüljön. (elkerülve ezzel azt, hogy egy fejlesztő megnézi, valamit elnéz és a program borul)
– összeköttetés a verziókövető rendszerrel: a folt elfogadás után rögtön a repo-ban landol.
– várakozó foltok tesztelésre való letöltése: az összes várakozó foltot egy folttá lehet összegyúrni, hogy a fejlesztő azt letöltve ki tudja próbálni, ha ennyire nem bízik a beküldőben.
– maximum változás a foltban: megszabható legyen, hogy hány sor és hány fájl módosulhat egyszerre egy foltban.

Így elkerülhető lenne az, hogy egy levlistán, vagy bugzillában elsikkadjon egy javítás és így a honosítással kapcsolatos hibákat gyorsan be lehetne küldeni, a fejlesztő meg olyan felületet kapna a kezébe, ami átlátható, és könnyen kezelhető.