arc

Megműtötték a bölcsességfogam és egyre csak dagad az arcom. Ha tükörbe nézek eszembe jut a régi vicc:
– Nagymama! Miért olyan nagy az arcod?
– Mert Debiant használok!
🙂

kézzel gzippelt tartalom

A mod_gzip és a hasonló on-the-fly tartalomtömörítéssel az a gondom, hogy a processzort eszi (ha nem is nagyon de azért jobban mintha nem tenné). Statikus tartalom esetén is jó ha sávszélességet spórolunk. Ez a megoldás pont ezt a tartalomtípust veszi célba. Ha létezik tömörítve az eredeti helyett azt szolgálja ki, így spórolva a processzoridővel és a sávszélességgel. A megoldás bővíthető a végtelenségig bármilyen fájltípusra.

AddType image/jpg jpg jpgz
AddEncoding gzip jpgz

RewriteEngine on
RewriteCond %{HTTP:Accept-encoding} gzip
RewriteCond %{REQUEST_URI} ^(.*).jpg$
RewriteCond %{DOCUMENT_ROOT}%{SCRIPT_FILENAME}.jpgz -f
RewriteRule ^(.*)$ $1.jpgz [L]

mj: ModRewrite debuggolás.
RewriteLog “logpath.log”
RewriteLogLevel 9

divido átverés

Történt, hogy nevem napjára kapott zsebpénznek a fenekére szerettem volna verni, s ki is választottam a divido oldalán a wall-e két dvd-s változatát. 3e ft tök jó. Beteszem kosárba, majd a rendelés végén észreveszem, hogy a végösszeg 7.582 Ft. Mondom, hogy a bánatba lehet ez, hiszen a dvd 3.791 Ft. Na persze. A darabja ennyi ami elvileg össze van csomagolva, így még véletlenül sem vehetem meg külön. Pumpa fel, oldal elhagy megvettem a netpiacnál… Százassal még olcsóbb is.
De ez mekkora átverés má’?

az emberek és a viselkedésük

Nem szoktam politikával foglalkozni. Mert. Most mégis kivételt teszek.
Valamilyen alkalomból, talán karácsonyi műsor volt, a parlamentbe meghívták több zenekar mellett, a Szent Efrém férfikart énekelni.
A férfikarról magáról annyit érdemes tudni, hogy Magyarországon egyedülálló, bizánci zenét művelik igen magas színvonalon (jártasabbak számára: stílusban hasonló Marcel Pérés-hez). Együttes tavaly nyárvégi fellépéséről két videó. Nem bárzene kategória. Ezek után talán gondolható, hogy -ha volt- a többi fellépő szintúgy nem bárzene kategória.
Lényeg a lényeg, a kedves politikus urak és asszonyok megállás nélkül fennhangon beszélgettek minősítve ezzel a színvonalas műsort egyszerű háttérzenévé, bárzenévé. Milyen ember az ilyen? Anyja hol volt amikor a tiszteletet kellett volna megtanítani? Vagy ennyire elnyomja már az embert az a sok pénz amit saját zsebükbe tuszkolnak? Én nem értem… Soha nem is értettem a politikát és a -magyar- politikusok indíttatásait, tetteik miértjét, de ezek után már nem is próbálom.
Én Bubnó Tamás helyében felálltam volna, Beethovent idézve, ilyen disznóknak nem játszom felkiáltással otthagytam volna a díszes kompániát. Azért mindennek van határa.

Szemétből olaj

Amikor a hatvanas években megjelent a műanyag, annak örültünk, hogy a keverőtál könnyebb lett, az abroszt nem kellett mosni, csak letörölni, s a tejesüveget nem kellett többé elmosni. Hosszú évekig csak az előnyét élveztük, s most ott állunk tanácstalanul a városok szélén magasodó szeméthelyek árnyékában. Az el nem bomló műanyag a szemétlerakókra kerülő szemétnek akár 20%-át is alkothatja. Létezik azonban olyan eljárás, amelynek során a műanyag minden kilogrammjából majdnem 1 liter olajat lehet nyerni.
Az ausztrál Ozmotech Pty Lt. által kifejlesztett TermoFuel módszer révén – amelynek alapján Japánban már hat üzem működik – közepes hőmérsékleten pirolízissel állítanak elő műanyagból olajat, 1 kilogrammból 0,95 litert. A hevítés útján keletkezett gázokat egy szabadalmaztatott kataltikus konverteren vezetik keresztül, amelynek során azok könnyű olaj frakciókká alakulnak át. Ezeket centrifugában tisztítják meg a szennyeződésektől, amelynek aránya akár 7% is lehet (nem szükséges tehát tökéletes tisztaságúnak lenniük a műanyaghulladékoknak). Az így kapott olaj szennyezőanyagoktól (pl. kéntől is) mentes, így elégetése kevésbé terheli a környezetet. A ma használatos dízelmotorokban minden további nélkül felhasználható.
Magyarország évi 104 millió tonnás összes hulladékterméséből mindössze 4-5 millió tonna a háztartási hulladék. Ennek egyes becslések szerint 20, más becslések szerint 8-12%-a lehet műanyag. Vajon mennyi olajat lehetne ebből előállítani?
Az ausztrál vállalatot Magyarországon képviselő OZMO Energy Kft. ügyvezető igazgatója, Surján András szerint Magyarországon körülbelül 12 berendezés lenne üzemeltethető biztos anyagellátással, így napi 120 tonna műanyagot lehetne hasznosítani, ez évente körülbelül 40 000 000 liter olaj. (A szelektív gyűjtéssel begyűjtött műanyaghulladék 90%-ban műanyagként újrahasznosítható, csak a maradék 10%-ból lehet olajat előállítani.)
A feldolgozásnál a legtöbb műanyag felhasználható volna akkor is, ha fülddel, alumíniummal, nyomdafestékkel, olajjal stb. szennyezett. Ez azt jelenti, hogy a talajtakaró fóliák, a szivárgásgátló szalagok és egyéb mezőgazdasági műanyagok, háztartásokból kikerülő csomagolóanyagok, pohara probléma nélkül feldolgozhatók.
Amerikában egy vadonatúj módszerrel, mikrohullámú sugárzással bontják elemeire a műanyag és a gumi alkotóelemeit, gázt és olajat kapva végeredményként. A kutatók 9,1 kg használt autógumiból 4,54 liter olajat, 1 kg acélt és 3,4 kg szenet, valamit 1,42 m3 gázt nyertek. Így meg lehetne szabadulni a használt autógumi-lerakatoktól, melyek gombamód szaporodnak, és esetenként meggyulladva iszonyatos füsttengerrel árasztják el a környezetet.

forrás: képmás magazin

Elképesztő.

fázom

Megvan az első adag bútor megrendelés.
Az első amit el kell készíteni egy pelenkázó asztal. Tömörfa, európai cseresznyéből. 🙂
Május végére kell kész lenni vele. Ha kész lesz mutatok képet! 🙂
Aztán szép sorban: két beépített szekrény, két polc, egy ajtó és egy konyhabútor. Aztán még ki tudja…

Régi karácsonyok

Úgy volt az, hogy ötesztendős asszony voltam, s már a hetedik helyt laktam. Szegény urammal úgy voltunk, mint a madarak. Összekőttünk, nem volt semmink. Oda akarok kilyukadni, hogy mivel hogy most karácsony jő, eszembe jutott az a valamikori karácsony, amelyik nehéz volt, s mégis olyan igazi szép karácsony volt.
Dolgozgattunk, mint szegény emberek, Isten kegyelmiből egy kis disznócskát vágtunk, meg aztán a kicsi családomnak, a két gyermeknek úgy varrtam meg a kicsi ruhácskát éjszaka, hogy ne lássák: “Azt hozta az angyal.” Meg edénykét, amiből egyenek. Meg az uramnak is úgy csináltam meg az ingét, hogy ne lássa, tudjon örvendeni neki. Így aztán eljött a karácsony szombatja. Falusi asszony nem úgy van, hogy kéznél van minden. Meg kelletett süssek mindent: kenyeret, kalácsot. Hát felkőttem én még két órakor, megsütöttem a kenyeret, a kalácsot. Mikor a kicsi gyermekeim felkőttek, azt kérdezték:
– Édesanyám, hányat kell még aludjunk, hogy jüjjen az angyal?
Megsimogattam őket, megcsókoltam. Ki nem szereti az o kicsinyeit!
– Tudjátok, mit? Nem kell többet aludjatok, ma öste jün az angyal. Már járt is itt valahol, a kert alatt. Mikor mentem ki, nézzétek, mit kaptam: két csuprocskát, s a két csuporban két kicsi kalács. Nézzétek, milyen. pirosra van sülve! Látjátok? Jók voltatok, szót fogadtatok, esténkint imádkoztatok, most nektek ilyen szép fényes hajú kalácsot hozott. Még melegecske.
Kicsi butácskák, csak pislogtak rám, tartották a kicsi tenyerüket, beléborítottam a csuporból a kalácsot.
– Édesanyám, hát az angyalka tud ilyen szép kalácsot sütni? Beléharaphatunk?
– Megkezdhetitek, persze, beléharaphattok, csak először meg kell köszönni a Jézuskának, hogy nektek ilyen elore küldött angyalfiát.
Hát szépen letérgyeltek, persze az agyagos padló fel volt tapasztva, s a két kicsi elmondta az asztali áldást:
“Mindenek szemei tereád néznek, édes Istenem, te adsz eledelt alkalmas időben, te töltesz be minden élőlényt a te áldásoddal, ámen.”
Akkor aztán akkorát haraptak a kalácsból, hogy még most is örvendek, ha rá gondolok. Csak úgy ropogott a haja a kis egérfogacskáik között. Aztán persze nem volt sok idom gyönyörködni, mert sok dolgom volt. Kellett készíteni az ünnepre, mert akkoriban úgy volt, hogy ünnep első napján nem volt szabad semmit se készíteni. Örvendtek, hogy estére megjön az angyal. Nem volt akkora karácsonyfa, mint amilyen a mai házakban, a városi blokkokban, hogy a földtől a plafonig. Honnét, honnét nem, az uram összeszedett vagy hat-nyolc fenyőgallyat, egy fára rádrótozta a fenyogallyakat, még a végin én is azt hittem, hogy igazi karácsonyfa. Annak előtte való napokban olyan magamfőzte szaloncukrot csináltam, selyempapírt vettem, megvagdostam a szélit, belecsomagoltam a cukrot, s úgy tettem a fára. Megaranyoztam a diót, legyen aranydió is, hozott az uram mogyorót, piros almát, azokat is fölaggattuk a fára, ilyen volt az akkori karácsonyfa. Egyszerű viaszgyertyát aggattunk reája, csillagszóró eszünkbe se jutott.
A mai karácsonyfán sok a szaloncukor, csokoládé, viaszgyertya, csillagszóró, villanyvilágítású gyertyák. A karácsonyfa alatt rengeteg játék, de olyan közömbösen állják körül! Mi hiányzik a mai szentestén? Talán a szeretet? Talán a meghittség? Gazdag ajándékok, közömbös arcok. Nem az az öröm, nem az a boldogság, ami az én gyermekeim arcán volt. Reggel felébredtek:
– Nézd meg, járt-e az angyal?
Nagyon örvendtek annak az egyszerű ajándéknak: kicsi tányér, ing, csupor, kötény. A csuporban dió, alma. Uram is megkapta a maga ajándékát. Nekem maradt az az öröm, hogy az enyémeknek tudtam örömet szerezni. Minden volt, mint más háznál, csak éppen pénz nem volt. El voltam keseredve: mi lesz most, ha jönnek a kántálók! Tudunk adni nekiek valamit?
Elmentem öreg szüleimhez, megkérdezni: tudnake kölcsönözni vaj egypár lejt. Nem messze laktak tőlem.
Mielőtt bekopogtam volna, megkérdeztem:
– “Szabad kántálni?”
Hallom édesanyám jól ismert hangját:
– Szabad.
Elkezdtem szépen az éneket:
“Betlehemi pusztán örvendetes hír van … ”
Ráismert a hangomra, s ott bent, reszketeg hangjukkal ok is kísérték az én kántálásomat. Mikorra elvégeztem a kántálást, elmondtam a beköszöntőt:
Eljött a vendég, kit a világ vára,
Megnyílt általa az egeknek vára.
Az áldott csemete az égből leszálla,
Értünk az Atyához kezesnek beálla.
Számunkra adjon jó időket,
S áldással befolyó sok jó esztendőket.

Bémentem, megcsókoltam őket. Eldiskuráltunk, s elmondtam, hogy a kicsi karácsonyfa megvan, éjszaka az urammal feldíszítjük. Elbeszélgettük az efféle alkalomhoz illő dolgokat, de biza nem volt lelkem pénzt . kérni. Elköszöntem szépen, kívántam boldog felvirradást, s boldog ünnepeket. Indultam haza. Ahogy mentem keresztül a kerteken, igen nagyon megkeseredtem. Megálltam, s kisírtam magamat atyásan. Kisírt szemmel érkeztem haza. Szegény uram, amikor meglátott:
– Zsuzsika, miért sírtál, fiam? Baj van apádékkal?
– Dehogy van baj!
– Akkor miért sírtál?
– Sírt a bosszúság. Csak erősen hideg van, kicsípte az arcomat.
Nem feszegette tovább a kérdést. Hát egyszer megzörgetik az ablakot:
– Szabad kántálni?
Megreszketett a csontomban a velő. Uram rávágja, hogy “Szabad”. Hát elkezdik, hogy: “Mostan kinyílt egy szép rózsavirág” – a kántáló éneket. Én pedig reszkettem, hogy már én mit tudjak ezeknek adni. De mikor elvégezték a kántálást s a beköszöntést, uram mondja:
– Gyertek bé!
Gondolom: “Ennek is elment a sütnivalója. ” Há mért hívja bé ezeket az asszonyokat! De uram egy-kettő kivette a kalácsot az almáriomból, három felé vágta a három cigánynénak. Felment a hiúba, hozott egy tál diót, egy tál almát, beléöntötte a szatyorba. Meg voltak elégedve ok is, s ekkor megtelt az én lelkem is nyugalommal: lámcsak, el lehetett intézni, akiben jó érzés van és szeretet. A három cigányné elment nagy boldogan, sén újból sírva fakadtam.
– Mi baj van? Megint sírsz?
– Most már örömömben sírtam, hogy olyan embert rendelt nekem az Isten, akinek a nehézségekben is jár az esze.
– Tudod, mikor jöttem haza, azért fakadtam sírva, mert nincs pénz a háznál.
– Ó, fiam, amíg kenyér van, kalács van, van apróság, dió, hát szabad ezen búsulni?
Akkor megtanultam, hogy a családban a legnagyobb gazdagság a megelégedés. Ha szegény is vagy, ha van megértés, annál nincs nagyobb kincs. Mert igen szegények voltunk, gyermekeink mégis boldogan emlékeztek az összetákolt karácsonyfára. Egyszer azt mondja nekem a lányom:
– Édesanyám, miért nincs máma olyan boldog karácsony? Én most megcsinálok mindent: tésztát sütök, a karácsonyfa a földtől a plafonig ér. Csak nincs meg az a szeretet, csak a szeretetlenség. Miért van ez így?
Erre nem tud felelni a világon senki se.

bréking nyúz

Mai nappal elindult a volt sulimban, Gödöllőn egy diákoknak szóló alapoktól induló tanfolyás, amin programozással, webes technológiákkal és linux desktop (ubuntu) hétköznapi felhasználással fogom nyúzni őket, vélhetően a hallgatóság legnagyobb örömére. Elképzelhető, hogy az egyes órákon elhangzott témák kivonata felkerül ide is. Vagy nem. De ez biztos!

A másik örömteli hír, hogy elmúlt héten hivatalosan is megkezdte működését a Midián Informatikai Kft. Remélhetően hamarosan a weboldal is elindul. (jó grafikusokat folyamatosan keresek egyébként! :))

Harmadik, személyesebb élményem, holnap elmegyek életem első fényképezésére ahol elsőként fogok a gép másik oldalán állni. Egy épületről kell referencia fotókat készíteni.

Negyedik szintúgy offtopic: Ha valaki jár antikváriumban, és találkozik fafaragásról szóló könyvvel az legyen szíves szólni nekem! Köszönöm!

Kisherceg

Mostanában kaptam, és ami azt illeti, egy kicsit megkopott ismereteim miatt, rácsodálkoztam erre a részre a regényből. Ideje lenne elolvasni még egyszer, így felnőttebb fejjel.

Az utazásai során a Kis Herceg egy furcsa, kocka alakú bolygóra ért.A bolygón drótok, telefirkált papírok, félig telt kávéscsészék voltak
szétszórva. A szeméthalmok közepén egy borostás, szemüveges alak ült.-
Szia. Hát te ki vagy? – kérdezte a Kis Herceg.
– Pill, rögtön – válaszolta a férfi.
– Mi a neved? – folytatta a Kis Herceg, ugyanis ha egyszer valamire kíváncsi volt, azt nem hagyta annyiban.
– A programozó vagyok. Mindjárt beszélhetünk, csak most egy hibát keresek a logban. – felelte az ember.
– Mi az a log? – kérdezte a Kis Herceg. Körbenézett, de sehol se látott semmit, amire ez a szó illett volna.
-Mi az a log ? Ismerem a szemétkupacot, látom a kávéscsészét és a drótokat is, de nem látok logot. Hol van?
A férfi hitetlen arccal fordult a jövevény felé.
“Te ugye a javításért jöttél?” – kérdezte, és beletúrt egy paksamétába.
– Mindjárt megnézem a listát, szerintem a következő patch már tartalmazni fogja – és elkezdett a körülötte heverő papírok közt kotorászni.
A Kis Herceg elbizonytalanodva nézte a Programozót, ahogy az az egyik halom legaljáról kihalászott egy színes filctollal összefirkált szöveget, és hümmögni kezdett felette.
– Mi az a log? – kérdezte megint.
A Programozó nagy levegőt vett:
– Nem tudom rendesen elmagyarázni egy felhasználónak, de a program a hibáit egy naplóállományba írja, amit csak az írás idejére zárol. Ezért aztán ha a rutin elszáll, akkor a logban az abortálás előtti utolsó bejegyzésből tudjuk kitalálni a hiba pontos helyét, és ez segít a javításban. De ennek semmi köze nincs a patchhez, amiért jöttél.
– Te nagyon furcsán beszélsz – felelte a Kis Herceg. – Mi az a felhasználó?
– Az emberek két részre oszthatók – válaszolta a programozó, miközben lehajtott egy fél csésze hideg, állott tejeskávét.
– Azok, akik írják a programot, azok a programozók. Akik csak használják őket, azok a felhasználók. Én is egy programozó vagyok, és – mivel nem tudtad, mi a log – Te valószínűleg felhasználó vagy. Milyen programot használsz?
– Nem használok programot. Van egy rózsám, és három vulkánom. Ezek programok? – kérdezte a Kis Herceg.
– Nem, nem ezekre gondoltam. Tudod, mikor leülsz a gép elé, és elindítasz valami szövegszerkesztőt, levelezőt, vagy ilyesmit.
A munkahelyeden, az irodában például.
– Nincs irodám. Egyszer találkoztam egy Hivatalnokkal, de eljöttem a bolygójáról. Unalmas alak volt – felelte a Kis Herceg.
– OK, akkor otthon, mikor szabadidődben benyomsz egy játékot, az egy program. – magyarázott türelmetlenül a Programozó.
– Szabadidőmben szeretem megnézni a napfelkeltét. Mindig úgy húzom a székemet, hogy épp lássam – felelte a Kis Herceg.
De az én bolygóm kerek, nem ilyen négyzet alakú. Milyen itt a napfelkelte? – kíváncsiskodott tovább.
– Nem négyzet, kocka. A négyzet az síkidom, a bolygóm meg test. – mondta a Programozó.
Az ilyen fogalmi zavarok miatt kevernek mindent össze a felhasználók, mert képtelenek a legalapvetőbb szakkifejezéseket is megjegyezni.
Meg hogy kockás füzetnek hívjátok a négyzethálósat, az agyam száll szét ettől is.
– Milyen itt a napfelkelte? – kérdezte újra a Kis Herceg, mert nem szokott eltérni a tárgytól.
– Mit tudjam én? – válaszolta a Programozó. – Nem szoktam látni, én olyankor dolgozom. Mondd meg a GL-ednek, hogy a patch az esti upgrade-ban benne lesz, addig meg hagyjanak békén, mert a debug magasabb prioritású task, mint a support. – és visszafordult a munkájához.
– Milyen barátságtalan figura – gondolta a Kis Herceg, és otthagyta a bolygót.
Útközben azon tűnődött, vajon el tudná-e magyarázni a Programozónak, hogy ő nem használ semmilyen programot és mégis normálisan él, vagy hogy a Programozó képes lenne-e elmondani neki, mi az a log úgy, hogy megértse.
– Valószínűleg nem – summázta végül. – A fölnőttek nagyon-nagyon furcsák tudnak lenni.

zene [frissítve]

Próbálgatom a wordpress bővítményeket, és a keresgélés próbálgatás közben akadtam az audio player-re amit rögtön ki is próbálok. A zenét a Szederinda együttes lemezéről koppintottam, Annus Réka énekel. Majd teszek fel olyat is amiben én is éneklek. 🙂
Ím a próba:

[audio:szeder.mp3]

Frissítés:
Közben rájöttem, hogy mi a gondja. Butított mp3-at le sem játszik. A minimum amivel tud mit kezdeni az a 128 kbps… Ehm Ehm… :/
Imhol vagyon még egy szépség:

[audio:szeder2.mp3]