közlekedési nehézségek

Ma és holnap fordítóhétvége van a Novellnél. Máv még mindig sztrájkol így a vonattal beutazás némi nehézségekbe ütközik. De sebaj, itt van nekünk a kedves BKV héve. Tegnap este kinézem a hévet amivel kényelmesen be tudok érni időre. Kicsit korán kell kelni, de sebaj. Erre ma kimegyek az állomásra megveszem a jegyet, és a hév indulási ideje után 10 perccel derül ki hogy ez voltaképpen nem is jár ilyenkor tök fölöslegesen várunk. Sebaj, át a volán pályaudvarra. Ott meg az orrom előtt csukja be az ajtót a busz (kedves buszos bácsikat mindig is szerettem). Szóval innen üdvözlöm az idióta mávosokat akik azt hiszik hogy valamit el is tudnak érni az értelmetlen sztrájkkal (ez nem az az ország), az idióta bkv menetrendtördelőket akik nem képesek megjegyzés és 20 apróbetűs rész nélkül menetrendet készíteni, az idióta informatikusokat akik egy statikus menetrendet baszarintanak ki a bkv oldalára ahelyett, hogy oszloponként egy db if-et betéve mindig aktuális 20 megjegyzésmentes menetrendet tennének ki, és üdvözlöm azt a kedves buszsofőrt is (remélem mindenki kellőképpen csuklik).
Azt hiszem az MKKP egyik plakátja pont illik ide:

A T-mobile, a 3g és a E220 HSDPA Modem esete…

… Ubuntu-n.

Végre sikerült kölcsönkérni egy, a címben megnevezett modemet, amit kis bütykölés után be is tudtam állítani.
A következő volt a telepítés nálam:

Csatlakoztatás után az usb háttértár része feljött jelezvén, hogy észlelte a csatlakoztatást. Ezt egy lsusb-vel még meg is erősítettem, melynek a kimenete a következőképpen nézett ki:

Bus 002 Device 002: ID 12d1:1003 Huawei Technologies Co., Ltd. E220 HSDPA Modem

/etc/modules fájlhoz hozzáfűztem ezt a két sort:

options usbserial vendor=0x12d1 product=0x1003
post-install usbcore modprobe usbserial

Gép restart (elég lenne a modulokat kiszedni majd újra betölteni, de most lusta üzemmódban üzemelek). Újraindulás után azért győződjünk meg arról, hogy a /dev/ttyUSB0 létrejött.

Rendszer -> Adminisztráció -> Hálózat, Modem beállítása

http://workshop.connor.hu/tmp/screen_20080126211148.png (jelszó web)
http://workshop.connor.hu/tmp/screen_20080126211156.png
http://workshop.connor.hu/tmp/screen_20080126211204.png

Utolsó fül beállításait jóérzés és a felhasználói igények szerint tessék.
Majd csatlakozás és ha minden jól megy a kék led felvillan a modemen.

Akitől kölcsönkértem a modemet mutogatta a wines felületet amit a Tcégnél írtak és volt benne egy statisztika ami azt mutatta (volna), hogy mennyi volt az adott hónapban a forgalom. Ez egy jó dolog lenne ha működne, viszont nem működött.
Kicsit bogarásztam a témában hogy mit lehetne alkotni linuxon és erre jutottam:
/etc/ppp/ip-down.d mappába egy 01stat-save fájlt létrehoztam, majd futtatás joggal láttam el.
A tartalma pedig ez lett:

#!/bin/sh

bytes=$(ifconfig ppp0 | grep RX\ by)

RX=$(echo $bytes | cut -d: -f2 | awk '{ print $1 }')
TX=$(echo $bytes | cut -d: -f3 | awk '{ print $1 }')

DATE=$(date "+%Y%m%d")

echo $DATE $RX $TX >> /tmp/ppp-transferstat

Persze ehhez még valami jól kinéző grafikonos cucc kéne ami összesíti a számokat mert így kicsit fejszámolós a téma 🙂
De kezdetnek legalább működik. (nem úgy mint a hivatalos cucc :))
Ha szerény akarnék lenni, azt mondanám: connor t-mobil 1:0 😉

levéljelző led asus laptopokon 2. kör

Tegnap megnéztük hogyan tudja a pidzsön villogtatni a ledet, ma megnézzük hogyan lehet ténylegesen levéljelzésre használni, Varnagy kolléga igényeinek megfelelően villogtatással.

A leveleket leszedni a mail-notification program fogja, a villogtatást pedig egy kis script végzi.

  1. Telepítsük a mail-notification csomagot.
  2. Állítsuk be a kívánt postafiókot.
  3. Töltsük le az általam írt két shell scriptet, adjunk nekik futtatás jogot.
  4. Majd a képen látható opciókhoz állítsuk be a két scriptet, hogy futtassa le a mail-notification program.

kubuntu nyelvi őr kerestetik

Hup-ra is elküldetett Gábor által az ubuntu-s “Melyik program fordítása készüljön el a hardy-ig?” kezdeményesés, és felvetették -jogosan- hogy a Kubuntu szegény elég elhanyagolt.
Ez azért van, mert a jelenlegi honosításra szakosodott csapat leginkább Gnome központú, és egyik alapvetés, hogy aki a fordítást, karbantartást vállalja, az aktív felhasználója legyen az adott felületnek/programnak.
Ezért úgy gondoltam összeszedem hogy milyen teljesíthető “követelményeknek” kell megfelelni ahhoz, hogy valaki segíthessen a kubuntu fordítását kiadásról kiadásra rendben tartani.

  • Van rááldozható szabadideje a tesztelésre!!!
  • Használja a mindennapjaiban a KDE-t. Fontos, hiszen így ismeri minden részletét, és tudja mik azok a részek amiknek a fordítottsága hajlamosak kiadásról kiadásra, visszaesni.
  • Legyen olyan gépe ami képes egyszerre kielégítő sebességben futtatni két operációs rendszert valamilyen (virtualbox) virtualizációs megoldással. Ez fontos, de manapság már nem teljesíthetetlen követelmény. Gyorsabb a tesztelés és telepítés, könnyebb képernyőképeket készíteni és azon nyomban lehet küldeni is a megfelelő helyre.
  • Következő feltételek olyanok melyeknek való megfelelés, nem kötelező, viszont nagyfokú önállóságot biztosít a problémák megoldásához, teszteléshez, fordításhoz.
  • Ismeri a kde program szintű felépítését, és tudja azt hogy mely részek milyen szoftverkomponenst tartalmaznak. Illetve ezt visszafele is, mely szoftver mely részben található. Eligazodik valamelyest a kde svn repozitjában és tudja, hogy mit hol keressen.
  • Ismeri a forráscsomag beszerzést, és abból ki tudja szedni a po fájlokat fordítás céljából.
  • Launchpadon vagy kbabelen keresztül le tudja fordítani a hiányzó részeket és azokat be tudja küldeni az illetékes szerveknek.
  • Meg tud felelni néhány alapszabálynak és terminológiának.

Az első három pont fontos és szükséges alapfeltétele annak, hogy tesztelni tudjon az illető. A többi viszont megtanulható akkor, ha van egy kis programozói véna. A kezdeti eligazodást tudja segíteni a jelenlegi csapat és az openscope tömörülés. Szóval szerintem nem teljesíthetetlen a dolog.

levéljelző led asus laptopokon

Azok akik asus laptopot használnak, azok a 4 ledből 1-et biztos nem használnak linux alatt ez pedig a levél jelző lámpa. Az acpi kezelésére van bízva ennek a lámpának a villogtatása, és a /proc/acpi/asus/mled fájl tartalma (0 vagy 1) adja, hogy a lámpa világít vagy sem. Ez felelős az fn fényerő, -hang, böngésző és levelező gombokért is, úgyhogy ha valamelyik ezek közül nem megy akkor az acpi-t kell előrángatni. Szóval visszatérve a led-re, ahogy felfedeztem hogy hol lehet kapcsolgatni rögtön valami megoldás után néztem, hogy hogyan tudnám ezt beépíteni és használatba venni. Az IRC-en kaptam egy tippet, hogy pidgin alá létezik egy program ami akkor villogtatja meg a led-et ha üzenetünk érkezik.
A program innen tölthető le:
http://koti.mbnet.fi/simom/pidgin/led-notification/
Ha valaki nem akar a forgatással szórakázni, akkor letöltheti a 0.1-ből készült binárist tőlem. Ezt a fájlt kitömörítés után a ~/purple/plugins/ mappába kell másolni, majd újraindítani a pidgin-t.
A forgatáshoz egyébként pidgin-dev csomag kell (a szükségeseken túl, persze).

Most pedig ezt a ledet összepasszintom a thunderbird-el.

gyorsított folt eljárás

Nem is olyan régen, két olyan eset állt fenn amikor egy nyílt forrású programban találtunk hibát. Ezek javítása lényegében egy soros folttal javítható lenne, és ráadásul ezt az egysoros foltot akár a hiba beküldője is el tudna készíteni annyira triviális. Ilyen esetben mi a menet:
– nyiss egy bejegyzést a program hibakövető rendszerében
– töltsed fel a foltot amit készítettél
– várj
– várj
….
– majd egyszer észreveszi valaki és beküldi a foltot

Ez a fent említett esetekben számomra túl bürokratikusnak tűnik, hiszen egy tényleg egyszerű hiba javítása akár hónapokig is állhat a hibakövetőben anélkül, hogy azt a felelős fejlesztő észrevegye, a javítást beküldje. Ezt a folyamatot leegyszerűsítendő találtam ki egy ilyen célra írt rendszert, melynek a lényege annyi lenne, hogy az adott bejelentő direkt az “egysoros” foltot tudja csak beküldeni némi kísérőszöveggel karöltve, hogy a folt mit javít. A 2-3 fejlesztő napi rendszerességgel megnézi a listát majd egy kattintásra el tudja vetni vagy a repo-ba küldeni.
Nagyjából ezeket kéne tudnia a programnak (funkcionális terv vázlat :)):
– folt beküldése
– adott jogok kíséretében fejlesztő el tudja vetni vagy fogadni a beküldött foltot
– minimum szavazatmennyiség kell ahhoz, hogy egy folt bekerüljön. (elkerülve ezzel azt, hogy egy fejlesztő megnézi, valamit elnéz és a program borul)
– összeköttetés a verziókövető rendszerrel: a folt elfogadás után rögtön a repo-ban landol.
– várakozó foltok tesztelésre való letöltése: az összes várakozó foltot egy folttá lehet összegyúrni, hogy a fejlesztő azt letöltve ki tudja próbálni, ha ennyire nem bízik a beküldőben.
– maximum változás a foltban: megszabható legyen, hogy hány sor és hány fájl módosulhat egyszerre egy foltban.

Így elkerülhető lenne az, hogy egy levlistán, vagy bugzillában elsikkadjon egy javítás és így a honosítással kapcsolatos hibákat gyorsan be lehetne küldeni, a fejlesztő meg olyan felületet kapna a kezébe, ami átlátható, és könnyen kezelhető.

opensuse 10.3 telepítése

Megelégeltem, hogy mindenhol úgy áradoznak az Ubuntu-ról mintha csak az lenne az egyetlen felhasználóbarát operációs rendszer melynek telepítése egyszerűbb mint az xp. Nem használtam debian alapú rendszertől eltérőt már vagy 5 éve, de azért azt én is tudom, hogy már akkor next next next finish volt a suse telepítője. Hogy kicsit felfrissítsem az ismereteimet feltettem egy opensuse-t gnome-al. Kis ismerkedés, kis újdonság sosem árt.

A telepítés menete kicsit más, de tényleg egyszerű. Ubuntu-tól eltérően a cd egy telepítő korong, melyet ha betöltünk, első körben a programok telepítése kerül sorra. Ekkor egyetlen zavaróbb angol nyelvű szöveg a prezentáció volt. Ha már ezt kell nézni telepítés közben akkor lehetne magyar is (viszont a tapasztalatból tudom, hogy nem azért angol a szöveg mert az olyan szép nyelv). Második indításkor elsőre még azt hittem, hogy én szúrtam el valamit és nem választottam ki a nyelvet magyarra, de rövid időn belül rá kellett jönnöm, hogy ez bizony egy hiba a rendszer részéről, a telepítés további szakasza angolul zajlott. Viszont az egyszerűség továbbra sem lépte át a MáSik rendszeren található telepítés egyszerűségét. Azon felhasználók akik nem értenek egyes lépéseket (DHCP rendre ilyen terület, inkább varázslás egy egyszerű felhasználónak), ráhagyatkozhatnak a telepítőre, azok viszont akik szeretik beállítani a telepítendő rendszert azok is megkapják a lehetőséget a babráláshoz. Beállítás végeztével a frissen telepített rendszer indult, és nem volt sokkal több a telepítés mintha ubuntu-t telepítettem volna. Majd ismét meglepődve kellett tapasztalnom, hogy bizony a rendszerem igencsak magyangol nyelvezetű. Őszintén szólva nem is kicsit, inkább nagyon.
Mentéségére legyen mondva a kék zöld téma mindig is tetszett, és ez most sincs másképp. Maga a téma és a programok első ránézésre szépen össze van csiszolva, viszont az, hogy a felület milyen szinten angol az egy kicsit szomorú. Nagyon remélem, hogy csak én bénáztam el valamit és az opensuse magyarabb is tud lenni.
Egy apró hibát is találtam a banshee-ben: http://workshop.connor.hu/tmp/screen_20071230124744.png

Minden hibája ellenére azért ezt is emberek készítik így a főhajtás jár nekik. Ha lesz még egy kis szabadidőm nyúzom egy kicsit.

Régi karácsonyok

Úgy volt az, hogy ötesztendős asszony voltam, s már a hetedik helyt laktam. Szegény urammal úgy voltunk, mint a madarak. Összekőttünk, nem volt semmink. Oda akarok kilyukadni, hogy mivel hogy most karácsony jő, eszembe jutott az a valamikori karácsony, amelyik nehéz volt, s mégis olyan igazi szép karácsony volt.
Dolgozgattunk, mint szegény emberek, Isten kegyelmiből egy kis disznócskát vágtunk, meg aztán a kicsi családomnak, a két gyermeknek úgy varrtam meg a kicsi ruhácskát éjszaka, hogy ne lássák: “Azt hozta az angyal.” Meg edénykét, amiből egyenek. Meg az uramnak is úgy csináltam meg az ingét, hogy ne lássa, tudjon örvendeni neki. Így aztán eljött a karácsony szombatja. Falusi asszony nem úgy van, hogy kéznél van minden. Meg kelletett süssek mindent: kenyeret, kalácsot. Hát felkőttem én még két órakor, megsütöttem a kenyeret, a kalácsot. Mikor a kicsi gyermekeim felkőttek, azt kérdezték:
– Édesanyám, hányat kell még aludjunk, hogy jüjjen az angyal?
Megsimogattam őket, megcsókoltam. Ki nem szereti az o kicsinyeit!
– Tudjátok, mit? Nem kell többet aludjatok, ma öste jün az angyal. Már járt is itt valahol, a kert alatt. Mikor mentem ki, nézzétek, mit kaptam: két csuprocskát, s a két csuporban két kicsi kalács. Nézzétek, milyen. pirosra van sülve! Látjátok? Jók voltatok, szót fogadtatok, esténkint imádkoztatok, most nektek ilyen szép fényes hajú kalácsot hozott. Még melegecske.
Kicsi butácskák, csak pislogtak rám, tartották a kicsi tenyerüket, beléborítottam a csuporból a kalácsot.
– Édesanyám, hát az angyalka tud ilyen szép kalácsot sütni? Beléharaphatunk?
– Megkezdhetitek, persze, beléharaphattok, csak először meg kell köszönni a Jézuskának, hogy nektek ilyen elore küldött angyalfiát.
Hát szépen letérgyeltek, persze az agyagos padló fel volt tapasztva, s a két kicsi elmondta az asztali áldást:
“Mindenek szemei tereád néznek, édes Istenem, te adsz eledelt alkalmas időben, te töltesz be minden élőlényt a te áldásoddal, ámen.”
Akkor aztán akkorát haraptak a kalácsból, hogy még most is örvendek, ha rá gondolok. Csak úgy ropogott a haja a kis egérfogacskáik között. Aztán persze nem volt sok idom gyönyörködni, mert sok dolgom volt. Kellett készíteni az ünnepre, mert akkoriban úgy volt, hogy ünnep első napján nem volt szabad semmit se készíteni. Örvendtek, hogy estére megjön az angyal. Nem volt akkora karácsonyfa, mint amilyen a mai házakban, a városi blokkokban, hogy a földtől a plafonig. Honnét, honnét nem, az uram összeszedett vagy hat-nyolc fenyőgallyat, egy fára rádrótozta a fenyogallyakat, még a végin én is azt hittem, hogy igazi karácsonyfa. Annak előtte való napokban olyan magamfőzte szaloncukrot csináltam, selyempapírt vettem, megvagdostam a szélit, belecsomagoltam a cukrot, s úgy tettem a fára. Megaranyoztam a diót, legyen aranydió is, hozott az uram mogyorót, piros almát, azokat is fölaggattuk a fára, ilyen volt az akkori karácsonyfa. Egyszerű viaszgyertyát aggattunk reája, csillagszóró eszünkbe se jutott.
A mai karácsonyfán sok a szaloncukor, csokoládé, viaszgyertya, csillagszóró, villanyvilágítású gyertyák. A karácsonyfa alatt rengeteg játék, de olyan közömbösen állják körül! Mi hiányzik a mai szentestén? Talán a szeretet? Talán a meghittség? Gazdag ajándékok, közömbös arcok. Nem az az öröm, nem az a boldogság, ami az én gyermekeim arcán volt. Reggel felébredtek:
– Nézd meg, járt-e az angyal?
Nagyon örvendtek annak az egyszerű ajándéknak: kicsi tányér, ing, csupor, kötény. A csuporban dió, alma. Uram is megkapta a maga ajándékát. Nekem maradt az az öröm, hogy az enyémeknek tudtam örömet szerezni. Minden volt, mint más háznál, csak éppen pénz nem volt. El voltam keseredve: mi lesz most, ha jönnek a kántálók! Tudunk adni nekiek valamit?
Elmentem öreg szüleimhez, megkérdezni: tudnake kölcsönözni vaj egypár lejt. Nem messze laktak tőlem.
Mielőtt bekopogtam volna, megkérdeztem:
– “Szabad kántálni?”
Hallom édesanyám jól ismert hangját:
– Szabad.
Elkezdtem szépen az éneket:
“Betlehemi pusztán örvendetes hír van … ”
Ráismert a hangomra, s ott bent, reszketeg hangjukkal ok is kísérték az én kántálásomat. Mikorra elvégeztem a kántálást, elmondtam a beköszöntőt:
Eljött a vendég, kit a világ vára,
Megnyílt általa az egeknek vára.
Az áldott csemete az égből leszálla,
Értünk az Atyához kezesnek beálla.
Számunkra adjon jó időket,
S áldással befolyó sok jó esztendőket.

Bémentem, megcsókoltam őket. Eldiskuráltunk, s elmondtam, hogy a kicsi karácsonyfa megvan, éjszaka az urammal feldíszítjük. Elbeszélgettük az efféle alkalomhoz illő dolgokat, de biza nem volt lelkem pénzt . kérni. Elköszöntem szépen, kívántam boldog felvirradást, s boldog ünnepeket. Indultam haza. Ahogy mentem keresztül a kerteken, igen nagyon megkeseredtem. Megálltam, s kisírtam magamat atyásan. Kisírt szemmel érkeztem haza. Szegény uram, amikor meglátott:
– Zsuzsika, miért sírtál, fiam? Baj van apádékkal?
– Dehogy van baj!
– Akkor miért sírtál?
– Sírt a bosszúság. Csak erősen hideg van, kicsípte az arcomat.
Nem feszegette tovább a kérdést. Hát egyszer megzörgetik az ablakot:
– Szabad kántálni?
Megreszketett a csontomban a velő. Uram rávágja, hogy “Szabad”. Hát elkezdik, hogy: “Mostan kinyílt egy szép rózsavirág” – a kántáló éneket. Én pedig reszkettem, hogy már én mit tudjak ezeknek adni. De mikor elvégezték a kántálást s a beköszöntést, uram mondja:
– Gyertek bé!
Gondolom: “Ennek is elment a sütnivalója. ” Há mért hívja bé ezeket az asszonyokat! De uram egy-kettő kivette a kalácsot az almáriomból, három felé vágta a három cigánynénak. Felment a hiúba, hozott egy tál diót, egy tál almát, beléöntötte a szatyorba. Meg voltak elégedve ok is, s ekkor megtelt az én lelkem is nyugalommal: lámcsak, el lehetett intézni, akiben jó érzés van és szeretet. A három cigányné elment nagy boldogan, sén újból sírva fakadtam.
– Mi baj van? Megint sírsz?
– Most már örömömben sírtam, hogy olyan embert rendelt nekem az Isten, akinek a nehézségekben is jár az esze.
– Tudod, mikor jöttem haza, azért fakadtam sírva, mert nincs pénz a háznál.
– Ó, fiam, amíg kenyér van, kalács van, van apróság, dió, hát szabad ezen búsulni?
Akkor megtanultam, hogy a családban a legnagyobb gazdagság a megelégedés. Ha szegény is vagy, ha van megértés, annál nincs nagyobb kincs. Mert igen szegények voltunk, gyermekeink mégis boldogan emlékeztek az összetákolt karácsonyfára. Egyszer azt mondja nekem a lányom:
– Édesanyám, miért nincs máma olyan boldog karácsony? Én most megcsinálok mindent: tésztát sütök, a karácsonyfa a földtől a plafonig ér. Csak nincs meg az a szeretet, csak a szeretetlenség. Miért van ez így?
Erre nem tud felelni a világon senki se.

képernyőképkészítő 2.0

Ismét egy apró scriptet szeretnék a nagyérdemű elé tárni.
Az Import programra való rácsodálkozásom óta, azt igen sokat használtam. A felismerés (és ircen gerjesztődött igény) hatására arra jutottunk, hogy az ember az elkészült képek nagy részét segítségkérés végett feltölti egy szerverre (legalább is én). Ezt követően adott volt a fejlesztés következő lépése, aminek eredménye ebben a fájlban valósult meg.

Teszteltem. Működik. Használjátok egészséggel!

grub visszatelepítés v2.0

Az idő előrehaladtával csak lustul a programozó. De ha még nem is lustulna el, megjelennek azok a felhasználók akik a root partíció hallatára sátánűző rigmusokat kezdenek el skandálni, mondván szegény embert megszállta a gonosz, a gyökér partíció hallatán meg első asszociáció a kertészkedés témakörében áll be.

Kényelmi ember lévén megalkottam ezt a csodafegyvert.
Live cd-n használva a lusta programozó megspórol egy kis gépelést, a hozzá nem értő meg egy komplett újratelepítést. Nem tesztelt, saját felelősségre és egyéb intő jelek.
Vannak nyilvánvaló mellékhatások: pl nem garantált hatás több telepített linux disztró esetén, hajhullás, sárgaság.

vlc és a gettext esete

Egy ideje napi debian buildeket használok és egészen meg vagyok elégedve a vlc-vel. Egy dolog tűnt fel (esetenkéni elszállástól eltekintve), hogy angol volt, de ezzel nem sokat foglalkoztam, hiszen angolul is megértem a felületet, akkor meg minek vesződjek. A hivatalos kiadással majd helyrejön, vagy ha nagyon kell majd megoldom.
Nos a buildeket most javasoltam Kelemen Gábornak is, aki a honosítással foglalkozik. Így rögtön ki is derült, hogy miért nem fordult a felület.
Mert kikapcsolták.
Az ok igen prózai:
– hibás a dgettext glibcéstűl együtt. A hiba nagyjából “annyi”, hogy glibc 2.6 és 2.7-es verziójában nem thread-safe. Így segfaultot okoz ha más threadból akarunk hozzáférni az adott memóriaterülethez.

A szál amiben ez olvasható.

Ez azért roppant kínos, mert a vlc 0.9.0-es verziója januárban érkezne, a jelenlegi changelog szerint ez a hiba nem nagyon zavarja a fejlesztőket, így a kiadás megtörténik hiba nélkül vagy azzal együtt. Abban az esetben ha a program adott verziója nem honosítható szerintem az ubuntu fejlesztői nem fognak verziót lépni az oprendszerben és más nagyobb terjesztés sem fogja meglépni a frissítést, vagyis marad a 0.8.9 amíg a hiba nem javul lib szinten.
A jelenleg folyamatban lévő 100%-os honosítást tehát ehhez lenne célszerű elkészíteni. Ha a libben valami csoda folytán javítják a hibát kiadás előtt, akkor fennáll az esély arra hogy a 0.9.0 megy ki félig honosított felülettel.
Érdekes dolgok ezek…

szerk: a javítás megvanaz upstreamben. Holnap (ma) levadászom a javítást és csinálok egy deb-et belőle, hogy folytatódhasson a 0.9.0 honosítása.