Nem szoktam politikával foglalkozni. Mert. Most mégis kivételt teszek.
Valamilyen alkalomból, talán karácsonyi műsor volt, a parlamentbe meghívták több zenekar mellett, a Szent Efrém férfikart énekelni.
A férfikarról magáról annyit érdemes tudni, hogy Magyarországon egyedülálló, bizánci zenét művelik igen magas színvonalon (jártasabbak számára: stílusban hasonló Marcel Pérés-hez). Együttes tavaly nyárvégi fellépéséről két videó. Nem bárzene kategória. Ezek után talán gondolható, hogy -ha volt- a többi fellépő szintúgy nem bárzene kategória.
Lényeg a lényeg, a kedves politikus urak és asszonyok megállás nélkül fennhangon beszélgettek minősítve ezzel a színvonalas műsort egyszerű háttérzenévé, bárzenévé. Milyen ember az ilyen? Anyja hol volt amikor a tiszteletet kellett volna megtanítani? Vagy ennyire elnyomja már az embert az a sok pénz amit saját zsebükbe tuszkolnak? Én nem értem… Soha nem is értettem a politikát és a -magyar- politikusok indíttatásait, tetteik miértjét, de ezek után már nem is próbálom.
Én Bubnó Tamás helyében felálltam volna, Beethovent idézve, ilyen disznóknak nem játszom felkiáltással otthagytam volna a díszes kompániát. Azért mindennek van határa.