Néha szoktam rendelni ezt-azt a netről (dvd, zene cd), de eddig nem volt semmi probléma. Ami volt az is leginkább az én hülyeségemnek volt betudható. Most viszont sikerült találni egy “nagy jól felépített” webáruházat. A cég külföldi cd-k hazai megrendelhetőségét és kiszállítását végzi, ami már nekem is eszembejutott, dombornyomott kártya hiányában, ez egy jó ötlet (paypal, utánvét, banki átutalás, bolti fizetés). Pont ez kell nekem, nincs dombornyomott kártya, és a bolt a mamut II.-ben van (Moszkva térről indul a buszom Zsámbékra), útbaesik. Nagy lelkesen megrendeltem egy cd-t az oldalon csütörtökön, pénteken este kaptam egy levelet miszerint átvehetem a cd-t, megérkezett. Kicsit meglepett hogy ilyen gyorsan, de gondoltam volt raktáron és ezért ilyen gyors (még bosszantott is, hogy 2 órával az előtt jártam ott, hazafele menet bemehettem volt). Ma Zsámbékra utazásom alkalmával bementem a boltba és mutattam a levelet amin az adatok voltak. A hölgy elkezdte keresni a cd-t. Akkor kezdett gyanús lenni a dolog amikor már 3x nézte meg mindenhol. Akkor egy srácnak szólt aki ránézett a gépre és megállapította, hogy az az értesítés egy másik rendelésnek szólt, adjam fel a hírdetést még egyszer… Pompás. De most nem is csak arról van szó, hogy az én megrendelésem. Mi van akkor ha történetesen indulás előtt elolvasom pénteken és be is tudok menni a boltba? Elviszem a cd-t és az aki ténylegesen megrendelte, várt 3 hetet tök fölöslegesen, mert elvittem az orra előtt a cd-t… Ez van, Pistike megviccelt.

Az ötlet jó, nem lehetne ezt normálisan csinálni?

Frissítettem az ubuntu-mat gutsy-ra. Egy problémás pontba ütköztem, mégpedig az ati driverrel voltak gondok (mivel mással??). Feisty-n amikor az fglrx-et bekapcsoltam vlc-n a filmeknek rossz lett a színe. Akkor nem sokat pepecseltem vele, visszatettem radeon-ra és ment minden. Most, hogy frissítettem valami miatt eltűnt a radeon (?), a vesa visszont nem ment 16:9-es képaránnyal, az fglrx meg továbbra is hozta a formáját. Kis google-zás után arra jutottam, hogy a vlc-ben a haladó beállítások között be kell állítani, hogy a video backend opengl legyen. Beállítás helye:

Komolyan elgondolkoztam, hogy lecserélem nvidia-ra a kártyámat…

Kálmán, blogjában közzétett pár képet a hamarosan (kb 2 hónap) megjelenő, sled 10 sp1 újabb bétájáról. Határozottan tetszetősre sikeredett a gnome. Majd ha időmilliomos leszek felteszek egy suse-t es, rég volt a kezem alatt ideje újból megismerkedni a zöld gyíkkal :). Azon es régóta gondolkodom közelebbi kapcsolatba kerülök lenti képen látható novell-es menüvel (nem tudom mi a hivatalos neve), mert távolról jónak és hasznosnak tűnik.

“- Dömdödöm. Azért nevezzük így, mert csak annyit tud mondani: dömdödöm.

– Semmi mást?

– Semmit. De azért nagyon jól megértjük, akármit is akar mondani. Néhány nap alatt te is megérted.

– Ő meg, ugye, azért jött ide, mert odakint senki se értette meg, és ki is nevették – mondtam.

– Lehet – válaszolta Mikkamakka -, magam sem tudom pontosan. De Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl azt állítja, hogy Dömdödöm tudna beszélni, csak nem akar.

– És miért nem?

– Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: “Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!…” Mi az hogy “de ha még egyszer” – gondolkozott Dömdödöm -, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. “Ejha!” – mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. “Én szeretem az embereket – ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával -, de azt nem tűrhetem…!” – óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. “Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!” – mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: “Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem.” Erre már igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: “Én igazán szeretlek.” “Mi az hogy igazán?! – háborgott magában Dömdödöm. – Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem.” S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból, és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: “Dömdödöm.” Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm….”

S most én is csak ennyit tudok mondani: Dömdödöm..

Első bejegyzés…